VITÓ ZOLTÁN:ELMONDOM NEKED EZT...

1.

Elmondom Neked ezt, hogy tudd: Amikor kivetetten,

bennem a barna vadon befelé folyt könnyeken ázott, -

éjemben hangod kicsi, félénk fénye cikázott

s rég-feledett kis rejtekeken gyúltak pici fények...

2.

Elmondom Neked, ezt is tudd: Amikor sebezetten

jégrőzsés közönyökkel megvesszőzve hevertem, -

hangodon - édes dallam - szólt egy cinke-madárka,

s kélt a remény: tán nem leszek eztán annyira árva...

3.

Elmondom Neked ezt, hogy tudd: Amikor kosaradban

nékem harmatosan leszedett, friss málna piroslott, -

bennem málnás kerteknek finom illata áradt

s zöld klorofillnak friss lélegzeteként a remény, hogy

lelkem villám-szántott, tölgyerdős talajának

irgalmat termő, teli szíved lesz a gyümölcse...

4.

Néked mondom el, ezt is tudd: Mikor árnyak osontak

s lépteimet fürkészték: "merre?", "kivel?", "mikor?" és "hol?", -

szép szemed erdei őzike tiszta tekintete láttán

félve inalt, menekült tova mind, ama sanda besúgó...

5

.Elmondom Neked ezt, hogy tudd: Amikor kinevettek

s égő testi hibámért dölyffel semmibe vettek, -

nem kétlettem: a Jósorssal valahol Te frigyet kötsz;

tudtam, hogy Csoda kell s hittem, be is érik a nap s jössz

zerge-iramlással, romolatlan, zsenge hiteddel -

s esdem majd: "kezemért nyúló kezedet sose vedd el!

",s esdesz majd: "kezedért nyúló kezemet ne ereszd el!"...

6. (Ének!)

Elmondom Neked ezt is... Néked mondom el azt is...

Nyárfa sugár-örömével s fűz-szomorún a panaszt is.

Bús szíve parttalan árad, szólni ha szomjas az ember;

így sorolom Neked, Édes, hogyha bírod türelemmel.

Éjet napra tetéznék s halmoznék napot éjre;l

ázban verdes a szívem: csak Te maradj vele végre(!) -

s vár feleletre a lélek: "Ó, Te ne hagyj el, - az Égre!"