Sic itur per asperam, ad astra.
Göröngyös úton jutunk el a a csillagokig.

2010. január 28., csütörtök

S. Kis Ibolya: HATVANKETTEN, DE LEHET, HOGY TÖBBEN…


Aki szabad ég alatt az úton reked
kilencvennyolcban;
Hóban, fagyban didereg.
Fedél nélkül le nem ülhet vagy fekhet,
Mert régi-régi tapasztalat szerint
először csak kellemesen bizsereg,
majd tagjait elönti a meleg,
és csodálatosan szépet álmodik
amelyben minden vágya teljesedik.
Közben egész teste kővé merevedik.
Kilencvennyolcban Magyarországon

Európa közepében, hatvanketten
álmodtak melegről, ruháról teljesült
csak fejük fölé jó tető nem került.
Didergő lelkük elhagyta kihűlt testük
úgy, hogy mi többiek észre se vettük.
Minek gyászoljon az ország?
A földön van még hétmilliárd.
Minek gyászoljon az ország?
Ha tíz millióból eddig hatvanketten
Nagyon szépet álmodtak ezen a télen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése