Egyszerre áldás mégis átok,
hogy én a szívekbe látok,
hogy én a szívekbe látok,
látom azt a sok örömet,
ami megdobbantja a szívemet.
De átok is ez az áldás,
rosszat is lát eme látás,
látom a haragot és a bánatot,
ő értük érzek sajnálatot.
Megyek a parkban és mit látok,
gyerekek járnak öröm táncot,
szívük tele gyöngéd vidámsággal
és jó kedvre irritáló vággyal.
Ezek után meg buszra szállok,
de ottan ó, mit látok,
Méreg eszi a szíveket,
hogy nem foglalhattak helyet.
Hazafelé elgondolkodom
azon, hogy mi az én dolgom,
miért kaptam-e tehetséget,
mit kell tennem, mondd meg kérlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése