Ha egyszer majd e lépcsőn lassan-lassan lejössz,
Szoknyádon egy halom ezüstlevél tapad,
És felnézel az égre és elsírod magad...
Sápad a tó... az arcod is így halványul el,
Ó, nézd a bíbor párákat: az este már közel...
A rózsa földre hajlik és vérzik szótlanul.
Ágon a bülbül mint a láng s tündöklő vére hull.
E márvány mérthogy bronzszínű? E tó miérthogy lángra gyúl?
Egy titkos jelbeszéd ez, mely lelkünknek felel.
Ó, nézd a bíbor párákat: az este már közel...
Vas István fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése