a pillanat az amelyért élünk
a megmondhatatlan melyet féltünk
az ölelést ahogy nézünk egymás szemébe
hogy szavak nélkűl is tisztán beszélve
ezt érzem én
hogy hozzám köt valami láthatatlan selyem
hogy benned burkolózom, s te betakarodzól velem
hogy azt kapom ami nagyon kell nekem
és boldogan adom e kevés mindenem
ezt érzem én
hogy féltem ami az enyém lett
hogy nincs oly idézet
és kevesek a szavak
mennyire magamba zártalak
ezt érzem én
hogy szeretve és ellökve
hogy csókokkal felröppve
most már felismerem
a szív micsoda rejtelem
hát ezt érzem én
Kedvesem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése