Sic itur per asperam, ad astra.
Göröngyös úton jutunk el a a csillagokig.

2010. március 5., péntek

Gámentzy Eduárd: ÉN IS ITTHON VAGYOK

Két ujját szájába veszi
A szél, és úgy fütyül nekem,
Ahogyan nem tud senki más,
Ezer közül felismerem!

Kigombolt ingemen átsuhan,
Hűvös kezével megsimít,
Lemossa rólam a világ
Rám tapadt függőségeit.

És megyek-megyek a nagy hegyen,
Óriásra nőtt fák alatt,
Tudom a mókus hol lapul,
Hol rejtőzhetnek madarak.

Hiszen én is itthon vagyok!
- Látod?! Minden hozzám hajol!
Hiszen én is itthon vagyok!
- Csak eltévedtem valahol...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése