hiszek egyben
szél hordja szavaid
csillagporos éjszakán
álmom csendbe merül
arcomon simítnám
széttárnám kibontott hajad
lobognál rám
észveszejtő pillanat
síma,megfogni néma
állsz előttem,lehúnyva
lombok helyett én ma
vetem árnyam
ködös,csendes éjen
hozzád sétálva
elnyúlni ottan
hajladozó fürtök alatt
bámulni eget
csipkés rojtokat
bemászó dallamot
mélyet venni
ami csak az enyém
odaadni csendnek
húzzon magához
húzzon magához
még halkabb legyen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése