ordítva szól belsőt
elmerül szűk kútban
végig lecsúszva
remegő megadással
egészen találkozva
ne mondjátok mi az
mert így úgyse fogom
megyek kora hajnalon
még nincs igazán zaj
ébred a város, négykor
már zavarnak a fények
kidobott a morcos éjjel
nem szólt hozzám, nem,
miért a sok szó, képzelet
némaságom hallgatom
hangok, sikolyok, pirkad
elmentem, szó sem kisért
kopogó cipők, kirakatok
elüt a hajnal, egyedül
nem értek semmit,
egek, minek vagyok.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése