Hajnal fuvalma merre hord a szárnyad,
Mely tájra űzöd mondd az éji árnyat?
Míly reszketőn vár rád a fáknak lombja,
S elszálltodon mint búg a fájdalomba’.
Csak fújj... és menj el rózsám háremébe,
Öntsél nyugalmat álma Édenébe.
Arcát, keblét enyelgő kézzel illesd,
Vigyázz... hajának fürtjit meg ne libbentsd!
Vidd hozzá kincsét minden illatárnak,
S mondj róla hírt, holnapra visszavárlak.
/Dr. Mészáros Gyula fordítása/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése