Megbújt bennem, ha a lélek
nem is merem kimondani, félek
átsüt a Hold a kopasz dióágakon
olyan nagy így, mint kerek a tó
a széle egészen éles, ahogy
belevág az ég kékjébe
igen ott vagyok, az ágak tudják
nyár voltam, nem hazudják.
Hűvös ma az éjjel, gyakran
úgy figyelem a csillagokban
mikor hull rám, keresztül rajtam
hasít végig, megtanuljam
csendben lehuppanjak
párnája kéznek, kezének
vállára hajtsam fejem
és végre vele álmodjak
az ezer év ne múljon nyomtalan..
Tetszik ez a saját írásaidból hozott összeállítás. A versek és a hozzájuk kapcsolt fotók harmóniát sugároznak.
VálaszTörlésM.