Sic itur per asperam, ad astra.
Göröngyös úton jutunk el a a csillagokig.

2010. november 13., szombat

Muallim : Ezt dobogja


Visszaolvastalak, mert elmondanám neked
hogy a csend az olyan mint egy könyv
egy becsukott, amit ha kinyítasz kiáramlik
körbevesz, elálmosít és álmokkal telít
megszédít, lehajtja válladra fejét, suttog
nem a könyvből mondja, hanem abban
mintha már minden meg lenne írva
hozzád fordul a nap korongja, melegítsen
elmondanám neked, hogy milyen a csend
mikor cseresznyevirágokat méhraj zsongja
amikor víztükrön sétálnak bogarak
Nem igen jó képek, de megpróbálom mégegyszer
A szemedbe kell, hogy nézzek, a mély tóba
össze kell, hogy kösselek pókhálóval
keresnem kell belefonjak az ujjaidba
hajadból kezem fonjon hosszú kalácsot
ha elfáradok öledbe, tudjak megpihenni
bólogasson százfelé minden falevél
számban érezzem összefutva szád ízét
frissen húzva bőrödre méz fonalát
eső után íveljen körbe egy olyan szívárvány
ami tőlem indul és pont téged talál
érezzem mi a boldog szárnyaló szabadság
mindezt ha jönnél, csak úgy elmondanám..

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép sorokba szedted a (szív)dobogást, kedves Muallim:-)

    VálaszTörlés
  2. Én is azt éreztem, így kell megírnom :-ÖÖ

    VálaszTörlés