öröm villan a könnyeken át
mikor meglátsz
szemed a régi hév fényét
issza még
szórja rám
-csábos-
emlék-lugasunk
puha árnyékát
ittas szüretekbe ránt
felkavarja újra
a táncok mámorát
-de látszik
megkarcolták
szorongás fonta köré magát
ne félj
nem engedem
hogy árnyékká érjenek
arcodon a csodák
ölelésem
-viharzó lángolás-
átkarolja szíved
-ne hasadjon tovább
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése