Te, ez olyan jó, - ez a matató
hallgató szomorú játék,
éjjeli játék szomorú szívvel
és szemekkel, magamellé
szelíden, hosszan odaejtett
szomorúujjú fehér kezekkel,
mikor egy bútor görbe lába
ernyős lámpám világa alól
csillan, mint néha léha szobákban
bronzfényű aktok síma háta.
1929 május 12
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése