Standovár Ágota: Széltánc

nézd ahogy a tó tükrén
álmot ring a kis ladik
esőcseppek nászában
búcsút int a nádas is
nézz csak
nézz te szem
láss át opálos fátyladon
és nevess és táncolj
úgy szaporázd
te két remegő láb
ahogy a szél susog
s a nyár után legyint
ne félj
ott zsong
neked muzsikál a kar
távolodik
mégis téged akar társnak e bálba
fejét öledbe hajtva
hálna át egy más világba
ahol ellágyul a dum-dum is
és nem kényszerből
löki ütemét a test
ne sírj
csak a tiéd ez az őszi est
hát táncolj
ringjon a csípőd
körbe csak körbe
ritmusra
old és szorít minden izom
csak táncolj
ne hidd el hogy fáj
hiába fujtat és zihál
nem változhatott
tűpárnává tüdőd
még nem ért el a tél
hát szaporázd
ha feszültséget old
nem a jég rian és sikolt
nézd csak az a kis ladik
ring a part felé megint
és a nádas rejtekén kiköt
bár a szél a nyártól
már az ősz felé szökött