Januári gyöngy nyakamon
valahonnan a Teide földje
épp a napsütést nézem
olyan hideg a téli kertem
szép virágok hol vagytok
innen semmi, halvány emlék
várom azt a pillanatot
mikor az eső ver szirmodra
ülök egy asztalnál, egymagam
nevetnek köröttem, üres
hangtalan képek, mi most van
nyakamon szorítanak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése