"Van egy gondolatom, már mondtam, hogy minden biológia, amit az ember megfogalmaz az agyával teszi, az agyban az ingerületek,hormonok kormányozzák a tetteinket, „hagyományos” léleknek nyoma sincs, tiszta matéria, a lélek a festmény színei, formák, a test az meg maga a festék, egy verébnek semmit nem mond egy festmény, más spektrumban látja, más formákhoz hasonlít, inkább csipegeti, de otthagyja, nem ehető, keserű.. A boldogság egy olyan hormonális változás a szervezetben ami ellazít, kellemes közérzetet biztosít, lebegővé tesz, könnyeztet, bizseregtet, amit a versek , a festmények, szobrok, a zene próbálnak imitálni, egyszerű biológia.
De ezt az érzést ki kell érdemelni, ki kell harcolni, áldozni kell rá, energiát kell befektetni és ezt szenvedésnek itéli meg az ember. Ez a dualitás végig meg van az emberben, ez vonul végig a történelem folyamán..
Különös vegyületek szabadulnak fel bennünk minden érzelemnél , de mi mégis másképp éljük meg, néha még is olyan mint az andalító hullámok, vagy a kitörő dühös rezgések, és nem..., valahogy abszolút eszembe nem jutna, meg tán nem is érdekelne olyankor, hogy csak esetleg dopamin vagy akár endorfin :-))
Szeretem megélni a biológiámat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése