Visznek a hangok
szél szárnyán utazok
egy ágba, egy kézbe akadok
hívnak, de nem maradok
szivnak az őrvények, dobálnak
az a hely nincs már, hova tartok
szemek, arcok ti vagytok
hova lesztek nem tudom
lesz gondom mindenre
mint ágyam megvetem
kávém megizom
hanyattdőlve plafont nézek
szédülök már, forog a világ
elcsendesül, szintelenné vál
szemem úgy marad, akadt
szám egy hanggal nyitva
égre felhő-ujjakkal írom
itt e föld volt otthonom...
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése