A csudába, el innen, Te sem vagy már nekem
Számolom a csillagokat, hányan vannak idelenn
Egyik szikrázó, a másik tündöklő és halványló
Igen csendesedik minden, ahogy jön az éj tornya
Várom az első hangot, dunna alatt szól, éjszaka
Elmennek sorban, tudom hívják őket, hosszú kötél
Van, hogy fáj, elzúg fölötte a gyors és már nem él
Legottan hajló fűszálak alatt, telihold fényében
Kórusban mondják végső, tova távolodó verseiket
Csak őt, hagyd meg nekem, kiért úntalan daloltam
mint anyám énnekem, bújva halvány ölében
A csudába, el innen, nem hiszek, csak úgy létezem
Vár a horizont, kiélezett penge vörös fellegek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése