Ne nézz így egy elsuhanó, fénytelen világba
Szépséged vonzása megnémítja a szám
Valahol érzi, sorsának lesz majd kovácsa
S tüzének hevében olvad gyönyöre rám
Szinte áthatol láthatatlan sejtjeim falán
S gőgösen tipor, mert lenyűgöz, megaláz
Védtelenné válik szemben vele a lélek
Testét űzi, bőrét perzseli e szenvedélyes láz
Hunyd le kérlek, csupán egy percre
Érezzem álom vagy, látomás csupán
Mert kívánom őrülten, jöjjön az este
S ne lássak csodát sötét falain át
Ha mégis maradsz, áldom a mosolyod
Hajad selymén fénylik majd a napsugár
Reszkető kezemet kezeddel simítod
S érzem a csodát, mi majd általad vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése