Fogarasi vár
Legközelebb biztos, hogy várkastély leszek!
Szilaj falaim repkény futja be,
körém kanyarintok egy vizes árkot,
sejtelmes titkokkal tele.
Szobáimban félhomály lesz,
tornyaimban vész- bagoly huhog,
nem nyitok, nem tárok sarkig,
sem ajtót, sem ablakot .
Falaim hallgatnak a régmúlt időkről,
nagy tükrömben szétfoszlott emlékek sora...
Padlóimon hagyott léptek nyomát,
nem fejti ember meg soha.
Teliholdkor szélkakas nyikordul,
szél csapkodja parkom kapuját,
vándor beleshet a kerítésen
de nem tudhatja, mi van odaát!
Jól jönne most is egy csipetnyi titok!
Elkelne most is egy mákszemnyi talány...
De itt fekszem nyitott könyvként kitárva,
szemed fényénél, szíved asztalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése