lüktető vérem, mint patakvíz csobog
mellem hullámzik, ahogy szívem dobog,
mint a vágtató paripa patája
s koppanását nyeli puszták lapálya
pázsit mögé bújik cseppenő harmat
vágy teli sóhajom feldúl nyugalmat
és eláraszt, mint kiáradó folyó
tajtékos vizén testünk ringó hajó
szenvedély szőtte vágy magával ragad
mint ahogy részeget a föld hemperget
öledbe szédülök s te hagyod magad
lelkünk vihara dúl, fákat tekerget
ziháló keblünk, míg egymáshoz tapad
szomjazó földem öntözi szerelmed
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése