Érzem csontjaim
az jó jel
az élet megtanít
ne menj el
várom a telet, havat
kedves emlék
kezemet nem érzem
nincs ölelnék
nap kisüt, megaláz
meztelen vagyok
nincs ruhám
néznek mint bolondra
háztetőn ugrál
énekel dalokat
vár valakit tán
tűzoltók lehoznak
meleg takaróba
nővérke lázat mér
simítja takarómat
álmodnom nem kell
csak a valóságot
ott vagyok, élek
jónapot kívánok
ha besüt a hold
meglátogatsz
nappal hallgatok
sírom titkunkat
valaki csendről papol
nem normális kérem
egy emelettel feljebb
az elmeosztályt kérem
lehetnék taszítóbb
útálatos féreg
hozzám képest mégis
angyalok kérem
sirámom hazudom
költői lélek
a színházi büfében
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése