ahogy pengetném
húrok nélkül is szól
szemedben látom
nyugalom fényeit
harmóniák kottáit
szerelmek ódáit
halkuló szobánk
csendes lángjai
táncolnak párban
szédülünk mert
oly magasra visz
áramlok feléd
felhők fehérjén
ködös csend
különös hang
feléd vonzok
hihetetlen de
sosem éreztem
olyan csodás
elemi vagy Te
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése