Nem tudom voltál-e úgy
kicsit magasabbra vágytál
mikor a kerítésen
nagyon nem láttál át
ágaskodsz minden erőddel
de csak a fák koronáját
a törzsét nem
rohantál a lépcsőházban fel
arról a valamiről ne késsél el
a lift is lemaradt egészen
lihegve a tizedikre felértem
de nem volt erőm a csengőre
újjamat rátegyem, megnyomjam
elszállt valami belőlem
pedig annyira dobogott
pedig annyira készültem
tükörben szépen megfésültem
elmondtam ötször, tízszer
egy üvegfal választott el
áttörhetetlen, hűvös
szám rátapadt, elhomályosult
meg a tehetetlen könnytül.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése