Száguldva lopom a távot
félúton meg sem állok
már csak a maradék fele
szédülök, izzadok bele
annak is a fele van hátra
rohanok tépek, mind hiába
gyors vagyok mint Achilles
az idő kocogó teknősét
mégsem győzhetem le
Sötét a város másik oldala
az utcákon fények, nagyon árva
jön nemsoká az utolsó busz
órákig vártam a remény némul
rohanok a villamos után
hiába minden szívdobogás
nem akarta, nem akarja
beborít a csönd és vallomás
Mi vagyok, önmagam ellentéte
nem élek régóta, csak ver a szív
hiába dobban, régóta nem élek
jelek elárasztanak, sok-honnan
betegre olvasom a sok-sorokat
nem jött ma sem, elevenen-ítélt
felhúztak, de ver a szív,mert él
az nem lehet mert lehetetlen
mégsem volt igaz, nem hiszem
jönni fog tudom, mondjátok ti is
nem bírnám soká, megáll a szív.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése