A poros virágillatban fuldokló csendet
a tűzben égő madársírást
a távolodó léptek visszhangját meghallom
tükörből kinyúló csontujjak tépnek arcomba
közben egyedül vagyok
csak az őrült fájdalom az
ki előttem kecsesen meghajol
haláltáncomra kér fel
s én öntudatlanul nyújtom a kezem
nem félek
bár nem tudom
hogy hová megyek
vakon táncolok
a poros virágillatban
a fuldokló csend átitat
a madársírás elhamvadt rég
a tükörben
távoldoni látom magamat
a tánc hirtelen véget ér
ott megyek én
de mégis itt vagyok
a távolodó léptek visszhangját hallgatom
valaki elhagyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése