Sic itur per asperam, ad astra.
Göröngyös úton jutunk el a a csillagokig.

2012. szeptember 2., vasárnap

Federico García Lorca: Az álmatlan szerelem éjszakája




Éjnek fel, ketten, telihold világolt,
én sírni kezdtem, te meg kinevettél.
Isten volt gőgöd, s míg a percre perc ért,
gerlebúgás-sor volt siránkozásom.

Éjnek le, ketten. Mélység lett a távol,
üvegkín-hangon sírni most te kezdtél,
és gyönge homok-szíved fölött elfért
minden csokorba gyűjtött haldoklásom.
Pirkadat szögezett minket az ágyra,
és két mohó száj tapadt lázban égve
a folyton csorgó fagyos vérsugárra.

A nap hozzánk a zárt erkélyről tért be,
és korállként hajlott az élet ága
felravatalozott szívem fölébe.

/Fordítások: András László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése