Sic itur per asperam, ad astra.
Göröngyös úton jutunk el a a csillagokig.

2012. szeptember 2., vasárnap

Federico García Lorca: Szerelmese a költő mellén alszik


Megérteni, hogy mennyire szeretlek,
sosem fogod, mert alszol, bennem alszol.
Én sírva rejtelek, mert egyre hajszol
egy tőrhegyű acélhang: fenyegetnek.

Mellembe döf a törvény – húsnak, testnek
és csillagnak is egyformán parancsol;
mocskos szavait belédmarva sarcol,
s tépi szárnyát szigorú szellemednek.

Lovasok ugratnak a kertsövényen
– testedre vágynak és agóniámra –
zöld sörényű fényméneken merészen.

De te, életem, szunnyadozz tovább csak.
Hallgasd a hegedűkből csurgó vérem!
Ránk, nézd, még mindig acsarkodva várnak!

/Fordítások: András László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése