Én nem szólok bele
de ez egy hamis mese
mert koronája a fának
baltája a favágónak
az értelemnek glóriája
a tintának meg pacája
nem számít már
lehullt
szétrugom, porzik
kis kövek, spriccelnek
megtaposták
hosszan elnyúlik, végre
talán szabad leszek
a felhők,
nem érdekelnek
megszakadt valami
végtelen csend...
nehéz megértenem
megfejteni, hah minek
süssön,zuhogjon, verjen
maradjak benne, vermem,
Te édes minden, érintés
minden szín, és mozdulat
elhagyom magam, kábulat
nem akarom érteni, hamis
minden mese, magyarázat
várok tovább, édes pára
hulljon rám, hűs reggeli dér
s ha kevés a déli napnak
izzadjam agyon magamat
akkor sem emlékszem, nem
álmokból eddíg sem kértem,
harapni, tépni akarom, túl sok,
sok volt, ami elmúlt, várok,
tudom az angyalok,
de álmodni,
utána sem akarok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése