Átlátok ám a ködön
botorkálok, szeretem
vaktában, de érzem
jófele megyek
közel az út széle
lassítok, szinte
meg meg állok
de senki, nem áll ott
tovább gördülök
egész halkan
a ködöt se kavarjam
talán, egyszer jobbról
egy arc a párás üvegre
ráleheli:
nem engem keres
kedves fiatalember ?
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése