Alkyoni Papadaki
görög írónő
A szerelem gőgös, barátom! Nem csúszik a porban. Nem hódol be.
***
A szerelem nem más, mint játék. És te még nem ismered a
játékszabályokat. Ne adj oda mindent! Engedd, hogy ő találja meg benned,
amit keres. Engedd, hogy kopogtasson nálad. Ha már az elején túl mohón
nyitsz neki ajtót, belép a lelkedbe, sétálgat egy kicsit, aztán elmegy.
***
Tudod, ki van egyedül? Az, aki egyre halmozza magában a csendet.
***
Ne csukd be a lelked ajtaját! (...) Az öröm is vendég. Ha elreteszelve találja az ajtót, szaladhatsz utána.
***
A virágok nem élhetnek, ha a lelküket nem adják oda a méheknek.
***
Ki nem állhatom azokat az embereket, akik kalitkába zárják a madarakat,
hogy csak nekik énekeljenek. Hagyd meg a szabadságom és szeress.
***
Sose engedd, hogy a jelen túllépjen rajtad. Ne hagyd, hogy az élet
kifolyjon az ujjaid közül, mint a homok. Élj! Érted? Élj! Ne hallgass
azokra a kishitűekre, akik a jelent zálogként adják a holnapért. A jelen
a tiéd, barátom. Becsüld meg!
***
Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak
rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám
legyen! Attól még nem dől össze a világ. Az embernek ez a sorsa. Mindig
eljön a te időd, amikor talpra állhatsz. Csak a szobrok nem hajolnak.
***
A legnagyobb kincs a lélek bölcsessége. Csak éppen nagyon sokba kerül.
***
A belső bölcsesség csak fájdalommal szerezhető meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése