Valahol a Duna felett
nagy kupola tesped
kövér, sudár oszlopok
nyugodtan leparkolok
nem számolom mennyi
tartják terhüket, tonnányit
csikorog talpam alatt a hó
hideg van, felnézni nem tudok
ott kell lenni, csak mondom
jobbra, igen, az egyik oszlop
elhajlik, mögötte sejlik
megijedt, elbújik megint
pár lépcső már csak
hideg, kesztyűm is lefagy
félig ott néz szeme, szája
ablak sehol, kapu zárva.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése