Fagyos most odakinn
de nem kell kimennem
sötét van mert behúzom
csend van mert nem szólok
számon érzem a szád
mint egyszer már
kezemben a kezed
mert sétáltunk
nem az erdő, meg a fák
nem az utcák
vállamon megpihensz
vigyél magaddal ám
Olyan hosszú folyosó
végén egy ablak, a hold
halkan a fal mellett
félek, a 36-os volt a mienk
most is kivettem, de minek
nem jöttél sohasem
nekem itt ez mégis szent
egy ágy, egy mosdó, függönnyel
most is ledőlök, gyere
így kezdem az imám
gyere ma is, hisz megéltem
újra egy évet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése