Drága Te! A Senkise!
hogyha te lennél a föld,
én tölgyfa lennék
gyökeremmel
Csontodba ivódnék,
mit a napból nyerek
Fényt, életet, energiát,
mind, ontanám neked
A hajszál ereken át
harmatcseppjeimet
hullatnám reád
Így fürdetném arcod,
míg sorsom életet ád
És ha nem volna már erő ágaimban,
hogy reggeltől-estig
a földet simogassam,
mikor korhadásnak indulna a törzsem
egyesülnék veled
a végtelen időkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése