Ridegen térdelek, tapadok kezemmel
ferde minden, izzad tenyerem, enged
csúszok vissza pedig feléd igyekszem
valószürke felettem, felhők nevetnek
nyákos és nyálas, ott vagy előttem
édes kép, emlék vagy test, tehetetlen
könnyeimmel nézlek, hogy érintselek
akard, talán segítesz egy szállal, szóval
engedd hozzám magad, ha jössz várlak
emlékek erős kötelek, úgy markolom
benne lépkedek, csak akard hogy jöjjek
minden olyan messzi, más, nem tudom
csak érzem, vad idegen kezek húznak
tépném ki magam, talán lassabban
talán várok a télre, hóban könnyebb
feljutnom, megmásznom egy emlékem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése