Nem is tudod
mennyire ott ülök
hallgatom mit adsz
közben fátylad takar
kékes homály tudósnak
filozófusnak filantrópnak
közelebb, jer ha mondom
ne félj érinteni nem tudlak
hisz szellő vagyok, simogató
egy selymes érzés két újj között
csak oxigén síma hidrogénmolekulán
észrevétlen arcodra, szádra ,kezedre gördül
csak nézd meg, az vagyok csepp, billentyűk a zongorán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése