Sic itur per asperam, ad astra.
Göröngyös úton jutunk el a a csillagokig.

2013. december 2., hétfő

Kosztolányi Dezső : Vers egy leányról, akivel éjfél után találkoztam


Éjfél után a Duna hídja 
ó jaj, be könnyes, be setét. 
Éjfél után a Duna hídján 
egy néma lány jár szerteszét. 
Ki ő? mi ő? kérdeztem én is, 
de ő nem tudta a nevét. 

Csak csendesen vállamra hajlott. 
Sohase láttam ily szemet. 
Olyan szomorgó, oly mosolygó, 
félig sírt, félig nevetett. 
A haldokló galamb tekint így, 
vagy a kétéves kisgyerek. 

A szívemet kezébe vette, 
csókolta és nevetve hítt. 
Labdázott véle, földre dobta - 
ó szív, te vérző, gyenge szív! - 
Aztán belétemette arcát 
és letörölte könnyeit. 

Mondtam neki: "Kis vízi ördög!" - 
Reátapadt a hűs ruha. 
Karján örökre útrakészen 
ringott szegényes batyuja. 
Vizes hajába csillag égett, 
mert várta, várta a Duna. 

Éjféltől hajnalig imádtam. 
A szánkon vacogott a csók. 
Köd hullt. A nedves éjszakában 
lassan dalolva ballagott. 
És sírt. És sírtam én is, én is, 
és sírtak fönn a csillagok.


Leonardo da Vinci

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése