Ősz szele lenget fákat
alatta sétálok, cipőm orrával
egy gesztenyét görgetek
felveszem, mert a színét
azt nagyon szeretem
melegítem, langyos már
nyújtsd a kezed, az ám
véletlen is lehet, egyszer
majd talán sarkon innen
ha befordulsz, rádérzek
idegennek nem nézlek
pofon helyett mosoly lesz.
Valahogy gyenge minden
szellő elfúj, megbotlom
avar mindenütt, sétálok
nézem a fákat, hajlongnak
bennem zene szól, csendes
az út meg kanyarog, ősz
megint ősz, már hányadik
szívem rejtély, hogy bírja
csak bírja ki, hulljak alád
legyek utolsód, megvárom
csak maradj, sose volt, lesz
hanyatló világban ilyen
szerelem, kegyetlen
kiszárító, tagadó, bűnös
sziget vagy nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése