Sic itur per asperam, ad astra.
Göröngyös úton jutunk el a a csillagokig.

2017. március 12., vasárnap

Lermontov: MOST A SZÍV

Kép: A Nagy Orion-köd


Most a szív nyugodni vágyik,

szenvedélye ellobog,
mert belátja, hogy a másik
szív érette nem dobog;
ám, ha fojtott izgalomban
még remegne, az se baj:
a víz sem csitul le nyomban,
bár elült a vad vihar!


Jött az óra, válni kellett;

észre sem vetted vajon,
bár szemed láttára pergett,
forró könnyem arcomon?
Kikacagtad leplezetlen
önfeláldozásomat.
Féltél, hogy ha szánsz, szivedben
újra szítod lángodat.


Ám hiába igyekeznél

szenvedésed rejteni,
mert szerettelek, szerettél,
s nem tudunk felejteni.
Villámot lövellt a mennybolt,
nézd a parton azt a két
sziklát, mely hajdanta egy volt,
s állta a vihar dühét;
látod, a két tört vonal hogy
összeillik? Van, amit
a természet egynek alkot
és a sors kettészakít.

              (Kálnoky László)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése