VITÓ ZOLTÁN:SZERELMES SZONETT

(Gabónak)

Tested egész felületét egyszerre

huszonkét kézzel szeretném ölelni:

minden porcikád találjon kezemre:

birtoklásoddal nem tudván betelni.

S felszín mögött kincses lényedre lelve,

amerre jársz, alakodat belengilelkem -

fénylő burokként is ölelve -,

s csak ámulok, hogy' tudsz egyszerre lenni:

kacagva-féltő, aggódós-vidám;

szárnyas sirályom, bukdosó gidám...-

S most titkot törni nem is lennék képes,

a Titok úgyis feltöretlen édes:

Te engem értve, vágysz, hogy értselek -,

s hogy száztíz ujjammal érintselek...