.kaktusz

Tudod, arra gondoltam,

hogy olyan az ember,

mint a legkülönlegesebb,

leghihetetlenebb meséknek

a csodálatos dobozkája,

ami sokáig jól be van zárva,

de amikor azt valaki kinyitja,

nagyon különleges dolog történik,

talán,

mert elrejtve abban a ládikóban,

mindenféle alvó holmi van,

ott van benne a sok szépséges,

szívet-lelket melengető érzés,

és van benne sok más is,

van benne rosszakarat, irigység,

ott szunnyad a gyűlölet is,

hogy mi jön ki belőle,

a jó, vagy a rossz ébred benne,

talán nem is függ a doboz tartalmától,

hanem attól, aki felnyitja azt a dobozt,

ha felelőtlenül, nem elég hozzáértéssel,

vagy épp rosszakarattal nyitja ki,

akkor feléled minden lehetséges rossz,

úgy a mese fájdalmasan szomorú,

de ha a doboz jóságos tündér kezébe kerül,

aki óvatosan bontogatja nagy szeretettel,

akkor a rosszaság,

a fénytől talán,

mint a kámfor elillan,

akkor a mese gyönyörű mese lesz,

mert marad a jóság, a szépség,

és a tündér által felébresztett szeretet.

2010. jan. 26.