Az a kéz elengedi, mit
eddíg markában tartott
verőfényes hűvös nap
elszállnak messzi kékbe
lelkem darabjai össze
hogy állhatnak egyszer
ezerré szórt cserepek
egy csend tenyerében..
1 éve
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése