Visznek a hangok
szél szárnyán utazok
egy ágba, egy kézbe akadok
hívnak, de nem maradok
szivnak az őrvények, dobálnak
az a hely nincs már, hova tartok
szemek, arcok ti vagytok
hova lesztek nem tudom
lesz gondom mindenre
mint az ágyam elkészítem
megiszom a kávém
hanyatt dőlve a plafont nézem
szédülök már, forog a világ
elcsendesül, szintelenné vál
szemem úgy marad myitva
szám egy hanggal tárva
égre felhő-ujjakkal írom
itt e föld volt otthonom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése