Muallim: Szobám

kőből építem a házam

egyenként, kezemmel rakom

habarcsba mártom és nyomom

itt a szobánk egyszerű négyzet

ablaka kertre, ajtója egy keret

mindíg nyitva, alakod várja

vékony árnyékod mikor bejárja

egy őszi, csendes délután

akkor ébredek, álmom után

meztelen derekad, kérges

karcos újjaimmal szorítom

köldököd mélyen csókolom

zuhoghat, ázhat, dőljön össze

amit eddíg keserves építettem,

karcos, szétfejtő tenyeremmel

megragadom tejfölös feledet

zuhoghat, ázhat, dőljön össze

amit eddíg keserves építettem

vállaimmal boltívként melledre

tonnányi erővel terpesztek

zuhoghat, ázhat, dőljön össze

amit eddíg keserves építettem,

lucskos verejtékkel locsoljam

testemmel összetapadt tested

zuhoghat, ázhat, dőljön össze

amit eddíg keserves építettem,

ha ágyékod fugája ágyékommal

nem illeszkedhet,mert két tégla

habarcsban, az hiányzott itten...