Hogyan mondjam el
szívem csendes szavát,
mit csak a szem mesél,
a lélek akaratát,
hogy vágyom én
Mint ki pincéből néz a világra ,
egy szűk kis ablakon,
s a szabadság színeit szemléli
a sétáló lábakon,
úgy vágyom én
Mint kalitkában a kanári,
az ablakba téve,
mely sírva tercel szólamot
egy rigó énekére,
úgy vágyom én
Mint hóban, jégben rekedt,
a meleg csendes szobára
kandalló tüzére, fa parazsára,
torkán guruló, forró teára,
úgy vágyom én
S mikor homlokomra csókol a szád,
s e csókkal nyitod fel lelkem kapuját,
mint magzatot az éltető burok,
úgy ölel át pajzsként karod,
s bár nincstelen, de ekkor
Krőzus vagyok én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése