karibi kékség
hullámfolyama ível
kis fehér virág
szirmaiban még
viszhangos nyárutó él
utolsó hívás
könnyű hajója
szeleken, sodró vízen
révbe érkezett
küszöbön megáll
tárva-nyitva, illat száll
opálos emlék
Ott egy üres pad
emlékek mellém ülnek
emlékek mellém ülnek
eltűnök csendnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése