Meg kell keresnem az elveszett szavakat
amik kettőnk között pattognak ide-oda
restellem, néha így gondoltam, de más lett
ki tudja, mégis odafönn lehetnek a bölcsek
hadd daloljam és mondhassam el tovább
gyere hozzám, tenyerem nyitva, téged vár
közeldben ülök egységnyi szíved padján
zizgő lombok árnyéka téged rajzol rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése