Sok helyre leszálltam, kerestem
fészket most itt leltem
hosszú amit meséltem, de itt
időm letettem, csak várom
Te is gyere, lelkeddel testeddel
tudod a dalok az utcák, ide vezettek
kis kanyargósak, olyan lépcsősek
olyan Gül Baba féle, mint Budán
egykor, romosan, vakolatrepedten
vártalak, fagylalttal a kezemben
egyszer elolvadt, nem jöttél sohasem
Minden évben pont aznap elmegyek
azt a sűrű várakozást átélem
pont úgy dülök a falnak, úgy remegek
pont hatkor körbenézek
pont hétkor nem jössz akkor sem
pont éjfélre didergek, lelkem
mozdulnom minek, élni igy nem lehet
eldőlt az Eiffel, elszkadt Lánc
Dunába lógott , teste még kiáll
Azóta kicsi a világ
tépek térképet hol jártam már
nincs a földnek oly pontja
meglássam azt a fényt, az oltárt
süssön rám akár sivatagban
vagy tenger alatt
kicsi a minden, feszít
hiába már...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése