Kezét összve tette imára
kis rést hagyva Ádám fiának
oah, szeme kacéran kinézett
úgy hívott, nyelvével intett
a sok az kevés lett hirtelen
modern kor zippzárja kinyilt
farmerom lazán leomlott
néztem a tükörben mosolyát
égi volt, szólni nem kívánt
szorítva pengő szabjám némán
fordultak, igazgattak árnyékok
forróság gördült végig az acélon
űztem kitartón. nehogy elhúzzon
voltam alul markolva torkát
nem hagyta abba észvesztő hajszát
ügettem alatta cirkuszi mutatvány
láttam miként csúszkál, meg a tócsát
téptem farát ráhúzva tövig
éreztem úgy rejtett járatait
bocsáss meg más, kit úgy szeretek
elveszni így,nem hiába éltem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése