Most csukom be a szemem
lassan, valami kényszer vagy
nem is tudom egy szellő hanva
majd kiterítem rajta hullámzón
színes emléklepedőm, rojtosat
tartom kezemben , emelem fel
lásd, hogy lobog, hagyja színeit
befest köröttem bíborba, kékbe
arcodra fényport, csillogót hintsen
mint sátor már tetőzik, állj mellém
tartsd, feszítsd, égi ponyvád
ropogjon, hűs árnyékot adjon
csak gyere közelebb, érjünk össze
érezzelek, alulról fölfele
szorosan, testemmel , reszketve
arcunk némán lapuljon egymáson
csontjainkban játszadozzon
tartsd, feszítsd, égi ponyvád
érezzem mellemen, meztelen kebled
tapadón, szobrásznak öröme
bolondult csontjaim párnája
köldökünk izzadt cuppanása
tartsd, feszítsd, égi ponyvád
medencédbe lubickoló csalfaság
lerángató, édes tangó-tánc
micsoda velőző napsugár
nem bírom tartani soká már
engedj kérlek omolj rám
oly édes égi lepedőnk alá
formátlan színes kavalkád
utolsó szétterjedő lüktetés
lepedőnk, édes, nyugodj ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése